Molekuláris allergia vizsgálat

A molekuláris allergia diagnosztika egy új szemléletmódot közvetít az allergiavizsgálatok között. A klasszikus vizsgálatok (bőrteszt, vérvétel) az allergiát kiváltó anyag egészét vizsgálja, azonban ezek az anyagok több fehérjemolekulából (komponensből) állnak. Ezek a molekulák egymástól eltérő mértékben, de az adott komponensre jellemzően képesek enyhébb vagy súlyosabb allergiás tüneteket okozni. Általánosságban kijelenthető, hogy a hőkezelésre bomló fehérjék (pl. növényi keresztallergének) enyhébb reakciókat, míg a hőnek ellenálló molekulák (pl. olajos magvak tárolási proteinjei, tehéntej kazeinje, tojás ovomukoidja stb.)erősebb, akár egész testre kiható, életveszélyes reakciókat okozhatnak.

A komponensek tulajdonságai

Az allergének komponensek összessége. Az egyes komponensek szerkezetei eltérőek lehetnek, eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek. Az egyik ilyen nagyon fontos tulajdonság, hogy a komponens hőre, vagy az emésztőenzimre stabilitással, vagy labilitással reagál, mely az allergenitás miatt nagyon fontos. A komponensek úgynevezett tárolófehérjéi általában a hőre, emésztő enzimekkel szemben stabilitást mutatnak, így ételek esetében, legyen akár nyers, vagy hőkezelt, nagyon súlyos allergiát okozhatnak. Ezek az úgynevezett „high risk” allergének. Inhalatív allergének esetében a high risk komponensek súlyosabb légúti tüneteket, illetve a bőrön kiütéseket okoznak.

Más fehérjék a hő hatására, vagy az emésztőenzimmel érintkezve bomlanak, azaz labilisak, akkor csak enyhe allergiás reakciót okoznak, illetve a helyi orális allergiás reakció a gyakoribb. Ezeket a komponenseket „low risk” komponenseknek nevezzük.

A fenti táblázatba erre látunk példákat. A tárolófehérje hőre stabil, szisztémás, azaz az egész szervezetet érintő, súlyos allergiát okoz. Ilyen fehérje található példáúl a földimogyoróban. De a profilin a hő, illetve az eméztő enzimekre bomlik, azaz labilis, így enyhe reakciót, azaz orális allergia szindrómát okoz. Ilyen étel például a banán.

Klinikai jelentőség

Annak, hogy egy komponens milyen kockázattal bír, nagyon nagy jelentősége van az allergia kezelése során.  A „high risk” vagy magas kockázatú komponensekre való allergia nehezen „kinőhető”, így az immunterápia általában javasolt. A „low risk”, azaz az alacsony kockázatú komponensek esetében az allergia „kinőhető”, így az immunterápia nem javasolt.

Például ha a Prick teszt parlagfűre és fekete ürömre kettős pozitivitást mutat, akkor csak molekuláris allergia vizsgálattal mutatható ki, hogy a fekete üröm pozitivitása külön allergiát jelent, vagy a parlagfű keresztallergiájaként mutat bőrreakciót.

Tehát a molekuláris allergia vizsgálat klinikai jelentősége, hogy a high risk és a low risk allergéneket elkülönítsük. A kezelés miatt fontos tudni a „kinőhetőség” esélyét illetve a tünetek súlyosságának kockázatát. Ennek birtokában a szakorvos el tudja dönteni az immunterápia, szigorú diéta, anafilaxiás tréning, adrenalin injekció adásának szükségességét. Illetve kimutatható, hogy poliallergiáról, vagy keresztallergiáról van-e szó.

A molekuláris allergia vizsgálat az allergia diagnosztikájában nagyon hasznos. A komponensek közötti eligazításban segít, de az újabb és újabb komponensek felfedezése nehezíti a vizsgálatokat. Megmutatjuk egy táblázatban egyes allergének főbb molekuláris komponenseit.